Kövek közt csordogáló kis patak,
arra elég, hogy őzek igyanak,
enyhet ad nékik a forró nyárban,
lágyan csobog az erdei tájban.

Amikor összeér két kis víz,
csobogása frissül rázendít,
már görget köveket, faágakat,
és bodorít nagyobb hullámokat.

Sziklafalon vízesés alászáll,
hangom már nem hallom a partjánál,
erejét egy szivárvány dicséri,
folyását buja zöld kíséri.

Kis patakból folyó, és zuhatag,
megmutattad az erőd, hatalmad,
csodálom e tájon a szépséged,
tisztaságod, erőd az értéked.