Lehet rövid idő, vagy akár évek alatt,
kimondva, s kimondatlanul, emberek közé emelhetnek falat.

Hozhatnak boldogságot, szerelmet s reményt,
ha kedvesen szívedhez szólnak, vagy írnak belőlük regényt.

Elmondhatnak megannyi hazugságot,
s ezzel okozhatnak benned csalódást, vagy ha elhiszed, vakságot.

Megindítanak millió érzést,
valaki szívébe beletaposhatsz velük, s okozhatsz elállíthatatlan vérzést.

Lehet miattuk örök harag,
mit, az idő vasfoga sem olyan erős, hogy majd elfarag.

Születhetnek belőlük dalok, könyvek, versek,
mikkel megérinthetsz másokat, ha van merszed.

Elhangoznak születéskor és halálkor, életedben ott lesznek bárhol,
mikor az ember örül, vagy gyászol.

Lesz belőlük, mit csak úgy odavágnak,
na, azok lehet, majd igazán fájnak.

Lesznek, miket szerelmesen füledbe súgnak,
miket szívedig hatolva, ott bent őrzöl, s így soha el se múlnak.
Mások majd fájdalmasan szívedre hullnak.

Elállnak majd tőlük lélegzetek,
s lesznek miattuk csúf végzetek.

Megáradnak miattuk érzelmi patakok, tavak,
szíveket meglágyítva, leomlanak tőlük sziklafalak.

Pedig csak szavak.

TM