Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat megásva

Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar nemzetedre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te add meg a jelszót
Talpra magyar,vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét kivirágzol

Talpra magyar,szólítsd újra nemzeted
Nem magyar,aki bajban kesereg
Ne hagyjátok,hogy a megszenvedett földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát
Hányszor álltunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk,tudásunk a nagyvilágnak

Petőfi él,ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március van
Eljött a tavasz ,ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet a földbe taposni
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe

Petőfi él,újra feltámad
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök az istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak
Nyújtsa neki karját,hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma,ne lehessen leigázni
Mert a hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította ,ha jött a zivatar

Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell állni itt mindenkinek
Mert összefogunk ,s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét üzen a nagyvilágba !!!

2O13.O2.26.Mosonmagyaróvár