A természet látványa csodálatos,
Színpompája nyugtató, varázslatos.
Ahogy a kéksége omlik a vízre,
Öleli a partnak selymes zöld színe.

A parti fűzfa vízbe hajló lombja,
Tűző napfényben partot árnyékolja.
A sok kis levél sötétlő árnyéka,
Levélfüzérek röntgenkép játéka.

Ráveti árnyát két pihenő párra,
Libák hófehér lelki világára.
Piros csőrük a színhatást fokozza,
Amely talán az álmukat mormolja.

Milyen szépen és nyugalomban élnek,
Nem csoda, hiszen ők is társas lények.
Egymással szemben el-el bóbiskolnak,
Szeretetben,  hűen összetartanak.

Tojáskeltés ideje már rég elmúlt,
Sok pihés gágogó már önállósult.
Tó vizén ők is párjukra találnak,
Örömöt adva életük dalának.

2020.10.23