Szemeid tükrében láttam a vágyakat,
pillantásod idézte régmúlt napokat,
ott láttam a hajót boldogságtól ringott,
mosolygó arcodat csak úgy pirosodott.

Gyengéd bókokat mikor súgtam füledbe,
tested lüktetését éreztem táncközbe,
vágyaknak bűvkörében születtek álmok,
majd eltemették létező valóságok.

De addig is ittam ajkadról a nektárt,
mézes bödön volt az ontotta zamatát,
tömény szirupja elkábított engemet,
majd folyvást táplálta éhező szívemet.

Pillantásod nélkül lelkem hideg lenne,
hideg fagyos földből a mag sosem kelne,
áldott szép kezedből morzsát is fogadom,
ajkadnak csókjától a szomjamat oltom.

Mágneses vonzásod bűvkörében éltem,
míg téged láttalak lányra sosem néztem,
de a sors tábornoka más útra küldött,
míg engem csapdától csapdáig üldözött.

Látod itt megírtam szavakba is zártam,
azon érzéseket miket sosem bántam,
ami szépet látok széltében hosszában,
így fogok rád emlékezni e világban.

írta-Varga István-Barcs-2019.04.22.