Bódító nyárban lebegtem,
repkedtem fenn önfeledten.
Szellők szárnyán lovagoltam,
virágokra ráhajoltam.
Nektárjuktól részegen,
udvaroltam félszegen.
Pillelánynak szelet csaptam,
én kosarat sose kaptam.
Napsugárban megmártóztam,
rózsaszállal csókolóztam.
Szerelemtől felhevülten,
boldogságban elmerültem.
Szomjam harmattal oltottam,
édes nektárt kortyintottam.
Szárnyam színes, szívem dobog,
én egy hím pillangó vagyok.
Elszállt a nyár, mint a madár,
pillangóra vár a halál.
Rőt avaron meredt testtel
vár a végre rémülettel.
Meleg kezek nyúlnak érte,
mert az Isten úgy ítélte,
élni kell még a lepkének,
csendül hozzá élet ének.
Várja őt egy öreg néne,
szíve biztos érte élne.
Lépesmézzel megetetné,
tenyerében lefektetné.
A pillangó életre kelt,
a néni meg csak énekelt.
Kicsi pillém, drága pára,
szívem, lelkem boldogsága.