Nyár pírjában pipacsmezőn,
Napfény nevet minden szirmon,
Benne egy őz néz merengőn,
Barna szeme furcsán csillog.
Millió pipacs illata
Úgy el tompította talán,
Néz piros színű ködfalra,
Délibáb a nap sugarán.
A vízió vibrál csodás,
A kék ég nap és föld között.
Benne bolyongó sok bogár,
Mind-mind pirosba öltözött.
A katica, lepke, dongó,
Szitakötő és méhecske,
Őzike az ámuldozó,
Gyönyörködik szíve lelke.
Az izzadt bundája meleg,
Lombárnyéktól hűs az erdő,
Percek múlva benn is terem,.
Patak vize ott eredő.
Írta: Bíró Antalné
2020.07. 10.
Tarcsay Béla festményéhez.