A hajnal lassan kitárja kapuját,
halvány fény botorkál az ég alján,
bejárja a környék minden zegzugát,
aranyba borítja az egész határt.

Még álmosan üdvözlöm az új napot,
varázslatos színeit csodálom,
tegnap még kergettem a holnapot,
ma már teendőim számlálom.

Ráérősen újra átgondolom,
míg lapátolom a tervek tengerét,
hát nincs semmi sürgős dolgom,
elhagytam az idő rohanó kerekét.

Sétálni kezdett a szaladás,
halkulni minden hangos szó,
értelmet nyert a csendes szunnyadás,
nyugalom lett a látogató.

A kávéfőzőt már nem sürgetem,
hosszan élvezem az ízeket,
nézem a megcsillanó üvegen,
a szivárvánnyá váló színeket. 

A motoszkálást hallgatom,
a reggel ébredő zaját,
még nem szoktam meg, hogy átalhatom
a sietők színes hajnalát.