Gyűröm az utat magam alatt,
A fölkavart por a szemembe mar.
Lábam alatt pár elveszett pillanat,
A távolban sötétlőn készül a vihar.

Az évek mögöttem egyre gyűlnek,
Valaki átkoz éppen, néha csuklom.
Várnak a pokolban, már derülnek,
Közben sűrű ráncaimba belebotlom.

Tarisznyámban cipelt bűneimmel,
Cipőm talpán egy könnyező sikoly.
Mit kezdek immár megmaradt időmmel,
Múltam már láncra vert kutyaként csahol.

Sorsom könyvét hiába lapozgatom,
Szinte csak a sok rosszal van teli.
Én meg saját árnyékommal hadakozom,
Közben az utolsó lapot már kitépte valaki.