A hajnal vacogó csendjében
egy idegen dallam ráncigálja
a fákat, zúg a szél, és cafatosra
tagadja az imákat.
Az új utak vesztes zsoltárában
ünnepi ruhájat ölti az ég,
koldus kanalazza elélökött
levesét: fiának.

Fehér abroszt terít az asztalra
egy ráncos kezű néne,
Pokrócba tekert magányában
a ház fala feketében kiáltja:
nagy a hitetlenség ára!
A hegyek tükrökkel rajzolnak
jelet a porban, szótlanul felejtik
az Isten könnyét a pokolban.