Próbára tesz engem még az élet. Az utolsó képességem megmérettetésre kerül. Meg tudod csinálni! Dobolja agyam. Hajtja a vágy az ismeretlen felé.
    Mennyi kétség, mennyi kétely támad bennem! Képtelen leszek rá, és amikor már szinte teljesen elveszek, és úgy döntök feladom: akkor jön valaki egy réges-régi lámpással, fényeket villant az út előtt. Minden nap kutatok, keresek, - belenyúlva jócskán az éjszakákba is – egy szalmaszálba kapaszkodnék! És igen! Éjszaka kapom meg a legtöbb támogatást, ami egyrészt azért nem csoda, mert ahonnan küldik, ott éppen nappal van, másrészt leszállok Hádész birodalmába, mert választ várok egy ott lakótól is.                

   Nos a biztatások nem késlekednek. Jönnek, irányítanak. - Járjál utána! Kérlelnek szóban, írásban, hallucinálva. Minden formában, és csak azt veszem észre, már ott vagyok a Kormány Hivatalban, tíz perc múlva szólítanak, tizenöt perc múlva már csak fizetni kell, és nyolc napot várni a postára. Minden megy mint a karikacsapás!
  Míg várok, lógok a jegyárusoknál, utazási társaságoknál, ki hol, mit kínál és mennyiért? Akkora adrenalin emelkedést kapok, valóságos doppingszer, mi lesz ha megtalálom a nekem valót? Úgy néz ki megvan! Ma gyermekem mindent elintéz, és három hónap múlva repülök... Töltöm a hetvenet, és én repülni készülök!
  De nem ám csak ide a szomszédba! Egyenest Amerikába, ahol várnak rám. Nagyon. Ismerősök és ismeretlenek is. Számolom a napokat… Kitakarítottam, minden tisztán maradjon itt. Orvoshoz is elmegyek. Hátha szükséges! Megérkezett a festő is. Kerítést, kaput újjávarázsol.
    Erika már itthon van. Jó tanácsokkal lát el. Hol mit kell tennem, mi vár rám. Hihetetlenül izgulok. Teljesen egyedül leszek, nyelvtudás nélkül.

Jó lenne találni egy utitársat... Próbatétre bocsájtattam. Kiállom?