a virágkelyhek nevetve nyílnak
sírnak a síkos harmatok
koronát viszek egy öreg sírnak
tó tajtékzik fehér habot
barackfa mosolyok a világra
fürdeti napfény a zápor
katicabogár szállt a bokádra
balzsamillat illó kámfor

erdők mélyéről a szelíd őzek
indulnak völgy patak felé
bizsereg a nád süllyed a tőzeg
e nap Istené emberé
a rétek pázsitos ágyat vetnek
bokrok zöldje szemérmesen
alkalmat ad ma a szerelemnek
hát jöjj közéjük kedvesem
tárva előszobája a nyárnak
gyorsulnak a szívverések
a vizek ligetek hegyek várnak
megyek sietek nem kések   

2014. 06. 06.