Ahogy körül néz, felnőttként látja,
majdhogynem semmi sem változott,
körben a ház, míg a pajta lebontva,
de ott még a kút, hova játékait dobta.

Míg udvarán készült, egy régi fénykép,
két öreg széken, mögöttük férj, feleség,
két piciny gyermeket tartanak karukban,
akiket ma is kísér, az ott képződött emlék.

Szárazkapú bejárat, de a kapu is a régi,
alatta jobbra lépcső, míg a vakolat ősi,
majdnem üres a ház, nem tán lakná senki,
benne egy érzés, talán már nem is jó itt lakni.

Varga István
Barcs, 2017.