Kopott kendő a régi szekrény aljából,
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától,
észrevétlen a sarokban meglapulva.

Emlékeimben most újra megtaláltam,
az együtt töltött nyarakat, boldog időt,
régen mindig itt vártam és álldogáltam,
amíg ő előkereste az ünneplőt.

Gondosan megkötötte a fejkendőjét,
vasalt blúzát kezével megsimította,
vállára terítette a nagykendőjét,
és a copfom szépen megigazította.

Most is úgy, csak némán álltam, ácsorogtam,
együtt a régi, kedves emlékeimmel,
egy kicsit még beléjük is kapaszkodtam,
kezemben az elmúlt gyermek éveimmel.

Foszló anyagát magamra terítettem,
éreztem ölelő karokat vállamon,
tőle minden szeretetet összeszedtem,
ami maradt nekem a lógó rojtokon.