A gyönyörű ősz régi lépések zaját
fénykorbácsával veri hátamon.
Azt hittem, hogy még igaz de csak fájdalom.

Dimenzióknak csak kis része látható.
Ahol a lélek, az a negyedik:
az idő: szenvedések, és szenvedélyek.

Csak gondolkodom. Ahogyan a kis patak
kerüli a nagy köveket, s tajték,
hab győzelmet énekel, úgy mosolygok még.