Gyermekkorom legszebb nyara,
eldugott kis faluban,
döngölt, földes, kicsi szoba,
takarítva gondosan.

Libatollas meleg párna,
szalmazsákos vetett ágy,
kormot hintő fényes lámpa,
ablakban a holdvilág.

Gerendáról száraz virág
potyogtatta szirmait,
hallgatta az esti imát,
őrizte a titkait.

Udvaron egy gémeskút,
vize tiszta, frissítő,
azt hittem, hogy belehúz,
ezért volt oly rémisztő.

Meneteltünk szőlőhegyre,
bár mi nem is kapáltuk,
csúszva, mászva földközelbe',
minden sorát bejártuk.

Meleg víz a lavórban
tisztította testünket,
kakaó a bögrében
elhozta a békénket.

Álmunk szép volt, pihentető,
jártunk messzi édenbe,
hogy mi volt a varázserő,
senki meg ne kérdezze.

Gondtalanság gyermekként,
körbeölelt szeretet,
szabad szárnyú lepkeként
éltük ott az életet.

TM