Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Rózsa Sándor és a zsandár

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Ahogyan azt – tudják – tegnap megígértem,
És hogy szavaimon ne is essék szégyen:
Felemelem tollam egy újabb vonásra,
Hogy e történetet mindenki hadd lássa:

Rózsa Sándor váltig nem találta helyét,
( Pedig az unalom nála ritka vendég.)
Amikor dobogtak és a csárdatérbe
Pörge bajszú férfi katonásan lép be:

„Adjon a Jóisten kendteknek jónapot!
Nekünk pedig jó bort, abból mindjárt hatot!
Egyet jómagamnak, négyet legényimnek,
Ami marad azt meg e legénynek itt bent!”

Sándor meg se szólalt: no, csak várjunk – gondolt.
Ámde az érkező mindjárt reátromfolt:
„Egészségre, hékás! Vagy bevarták szádat?”
Sándor reá halkan: „Most ittam meg hármat.”

És a vendég erre le is ült melléje,
Legényeit szóval a strázsára téve.
Szót rakott a szóra, mintha gyónna papnak:
Bizony ők egy legényt kötélvégre kapnak!

Sándor kérdi: „Hát az miféle palánta?
Milyen súlyos vétek üldözné a láncra?”
„Rabló az, egy öcsém, gyilkos fajta, betyár!
Rózsa Sándor néven. Ismered-e netán?”

„Már hogyne ismerném! – felelt reá Sándor,
S ivott egyet hamar ajándék borából. –
Kutya egy ebkölyke, tényleg betyár fajta.
No, csak vigyázzon kend, nehogy még megmarja!”

„Meg az anyjakínját! Nem úgy állok én itt,
Mint akik a bőrük a szúnyogtól féltik!
No, de halljam, mégis, mit tudsz te felőle?
Mert ha úgy lesz… mondom, krajcár lesz belőle.”

„Hát, hogy az igazság medrébe tereljek:
Én is épp őt várom, úgy, ahogyan kendtek.
Betér az, meglátják, még a mai napra.
Vagy ha nem a napra, jövendő hajnalra.

Kárt tett bíz az rajtam, azért várom éppen.
Hátha visszakapnám… vagy veszi az éltem…
De már nékem mindegy, lesz, ahogyan járja…”
Beszédei nyomán a zsandár sajnálja.

„No, csak ne félj, adok, krajcárból vagy százat!
De ha innen elmész, befogd ám a szádat!
Eredj csak békével, mi majd itt megvárjuk,
És ha megjön, fogjuk! Meg nem is sajnáljuk!”

Elvágtatott Sándor hangos nevetéssel.
Nemsoká alakja a pusztába vész el.
Nyomát csöndes eső lágy vize takarja.
Szorult belé ész is, nem csak erős karja…

A zsandár három nap s három éjjel várta.
Nevette, ki élő, vagy csak, aki látta.
Sándor pedig arrébb, puszta másik részén,
Múlatta az időt a zsandárok pénzén…

2021. 02. 04. Szerep

Rovatok: 
Vers