A háziorvosom kitalálta, hogy menjek el megnézetni a tüdőmet.
   Ahogy ott ücsörgök, várom a sorom, megjelenik egy ismerős 82 éves bácsi. Nagyon humoros, jókat lehet vele viccelődni, hát beszélgetni kezdtünk. Kissé nagyothall, így hangosabbak voltunk az átlagnál.
   Elmondta, hogy nem tudja mit keres itt, mert őt az ultrahangra utalták be, de a papírra röntgent írtak, és most volt vérvételen is, valami prp, tnt, ptd stb., mit tudja ő, mit néznek. Kérdem tőle, hogy talán pajzsmirigyet?
   Igennel válaszolt. Na, mondom jól kezdődik, de mesélje csak el, mi baja?
Azt mondja, szálka van a torkában.
   - Hal? - kérdeztem.
   - Nem, fa.
   A szemem azonnal kistányér, amit ő kérdésnek értelmezett helyesen, és elmesélte hogyan.
   Szilvalekvárt főzött, de rövid volt a fakanál, nem érte el a fazék alját. Hamar kiment a sufniba, faragott egy lécet, azzal kevergette. Aztán egy kis forgácsot pillantott meg a lekvár tetején, kivette, ami később az ujját lenyalva útjára indult a torkára. Évek óta zavarja, hát most elhatározta, kiveteti.
   Ekkor megjelent egy másik ismerős, aki csak 72 éves, de hallókészülékes, ami most pont rossz volt. Ekkor már felkészültem a verbális, és audiovizuális kalandra.
   Meséli a 72-es, hogy fáj a dereka, (ami látszott is, alig tudott menni) volt orvosnál injekción, meg valami rezgőágyon. Az jó is volt.
   Az orvos kérdezi tőle, mennyi szokott lenni a vérnyomása, a pulzusa?
   - Hát mit tudom én! - válaszolta, még soha nem mérték.
   Az orvos szeme elkerekedett, fordult egyet a székkel, hogy akkor most megmérjük. Keresték a vérnyomásmérőt, nem találták. Átment valaki a másik osztályra, hozott egyet. Akkor elem nem volt, újabb osztálylátogatás, van két elem. Nem működik.
   Másik osztály, másik vérnyomásmérő. Elem be, működik, de az ott lévők valamiért nem tudják kezelni.
   Meg sem lepődött, hogy egy újabb osztályról hívtak kolléganőt, aki értett hozzá, mérte, mérte, de kiderült a bácsinak nincs vérnyomása, vagyis gyakorlatilag halott.
   Annyira mégsem volt, mert ott röhögött az ágyon, ami valószínűleg segített, mert hirtelen 200/100 lett.
   Ekkor küldték el azzal, hogy menjen vissza a háziorvosához. Ezért kicsit leült mellénk a folyosóra beszélgetni, hátha lemegy az a fránya vérnyomás. Pajzsmirigy, derékfájás, vérnyomás, és természetesen a szálka, hogy mit kellene, és mit nem kellene nyalogatni ebben a korban. Minden szóba került.
   Az én orvosom ennél jobbat nem is tehetett volna velem, mert én aznap délutánra meg is gyógyultam. Ennyit régen nevettem. Körülöttünk volt kuncogás, mosolygás, közel két órát várakoztunk, így szinte repült az idő.
   Hárman beszélgettünk, abból egy félsüket, egy meg teljesen, hát egy élmény... receptre kellene, hogy írják, naponta háromszor félóra beszélgetés süket emberrel, aki pláne jó humorú, és eme dolgot nem tekinti fogyatékosságnak, ami valóban nem is az. Köszönöm nekik, és gyógyulást, jó egészséget kívánok.

TM