Borongós reggelen feltámadt a szél,
sáltekerős, kabátos indulás,
por ördögöt kevert a járdán,
táncolt vele a napsugár.

Az utcák álmosan ásítottak,
suttogva hajolt a fák lombja,
mintha titkot mondanának,
míg a nap az éji árnyakat lopta.

Kávé illata friss ébresztő,
lassan csorgó fény az üvegen,
a világ, bár fázósan reszketett,
de mégis megújult ügyesen.

A szél csak vitte tovább a gondokat,
összegyűrte, majd elengedte őket,
s mire az ember sarkon fordult,
már könnyebb lett a kabát, és a léptek.