Lassan megy körbejár, rezeg kicsi kontya,
elakad néha kezében a botja,
tétován keresgél, nézelődik,
valakire vár, ez tükröződik.

Magától kezdi mesélni dolgát,
esküvőre készül, várja a lányát.
Még sose volt nála, messze lakik tőle,
most lesz jó alkalom, unoka esküvője.

Izgatott és boldog, tipródik folyton,
utazni készül, hogy maradna nyugton.
Szatyorban pulóver, talán váltás ruha,
kistáska csak útban, nem szokja meg soha.

Kiül a padra és vár már oly régóta,
mindjárt jönnek, addig a szatyrát pakolja.
Tekintget körbe, már rég útra készen,
indulna szívesen, nehogy még elkéssen.

Nem sietnek érte, talán dolguk akadt,
szorítja a botját és egy kicsit riadt.
Beveszi gyógyszerét, kortyol rá kis vizet,
megnyugtatja szívét, ami nagyon siet.

Izgulok érte, rendben lesz remélem,
az esküvő jó lesz, azt én csak úgy érzem.
Talán az utolsó kirándulás néki,
mielőtt egy angyal az ő kezét is kéri.