Feketén, vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért 
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért
A stációkért, a freskókért, az ablakokért
A kiűzött, kiüldözött hívőkért
S az elűzött papokért .

Hova lett a hit e megtébolyult világban?
Hova futott az ember keserves kínjában?
Hova jutott a szív és szeretet?
Hova kergeti az erőszak a lelkeket?
Sátán képmása az,ki a szent helyeket ledönti !
A hitet meggyalázza ,tiltja,elveszi !
Maga sem boldogul a világban
Hiába fürdik pénzben, gazdagságban.
Vad lelke ténfereg csak a mocsárban

S mivé lesz ez a kegyetlen század?
Mely Isten házát gyalázza
Pusztít, öl, rombol esztelenül
Míg általa az egész világ megsemmisül.
S csönd van, jaj kiáltás nem hallatszik az égre
Csönd, hogy végignézze a pusztítást a pénze 
S az ember meggyötörten áll megsemmisülve
Istenhez fordulva mondok könyörgő fohászt .

2O14.11.2O.Mosonmagyaróvár.