Néha az ember élete egy pillanat alatt megváltozik. Amikor a váratlan dolog az ajtódon bekopogtat, nem számítasz a legrosszabbra. De a jeges kéz, amely a szívedet szorítja, emlékeztet, ez most nem lesz könnyű.
   Először körülnézel, de nincs senki, aki a rád nehezedő terhet kicsit átvenné.
   Másodszor, már tudod, ezt neked kell cipelned.
   Harmadjára megrázod magadat, és beengeded a nyitott ajtón. A csukott ajtón belül már csak magadra számíthatsz. Tudod, hogy ez elég lesz. Csak nehéz. Leveted régebbi nézeteidet, felveszel újakat. Kapaszkodnod kell valamibe. Páncélod lehullik, sírva állsz fölötte. Védtelen vagy, sebeket szerezhetsz, csupasz vagy. Könnyeiden keresztül a remény mosolyog rád. Két karod kinyújtod, láncaidat is elhagyod. Lelked már nyújtózik, szabad vagy, csak még nem tudod.
   Nem tudod, de érzed, életed most már újra szép lesz.

TM