A sötét éjben csillag ég,
Mutatja: mindig van elég.
Ha szíved fázik, fáj nagyon,
S Reményre vágysz egy hajnalon.

Bár vihar tép, s az út kemény,
Ott suttog halkan: élj, remény!
Szárnyat ad, mint a szabad ég,
Mert az ott fenn mindig kék.

Ne add fel hát, bárhol jársz,
A fényhez mindig utat találsz.
A remény lángja benned él,
S vezet, amíg a szív zenél.

Ha omlik is a hegyfalad,
A remény mutat új utat.
Ha porba hull is minden álom,
Ő ad majd egy új világot.

A könnyből gyémántcsillag lesz,
Ha bízni mersz, szív fényt ereszt.
Az árnyék mögött ott a fény,
Ezt súgja halkan a remény.

Ha elfáradsz, és roskadsz el,
Ő karját nyújtja: s te felelj.
Ha minden zárva, nincsen út,
Ő nyit ajtót, s előre húz.

Mint napsugár a téli fákon,
Remény mosolyog az ágon.
Megmutatja: az élet szép,
Csak tartsd a szíved mindig ép.

És bár az idő múlik, száll,
A remény örök, sosem áll.
Kísér, amíg a szív dobog,
S álmokkal szül új napot.

TM