m. i,

Remény kísérget várva a tavaszra,
Bár csupa talány és kérdés az ember,
Tervez, okoskodik, de tenni nem mer,
Övé a világ, de saját árvája.

Egyszerre kishitű, gőgösen balga,
Kezében erő, szerszáma csodaszer,
Élet elixír, önpusztító fegyver,
Majd nem marad más, csak biblia, ima.

Az Úr hisz benne, de ő nem magában,
Gyengesége megmagyarázhatatlan,
Ha nem kíséri siker és szerencse.

Várost és falvakat szeméttel mérgez,
Szonett omlettet készítget ebédhez,
 Álmai szépek, vérfoltos ecsetje.

2017. 03. 01.