az őszi napsugár felissza
fájó könnyeid, s nem érti
mért is rohannál hozzá vissza
pillantása szíved sérti

csak vágyakozol mindig csendben
mert hiszed, visszatér hozzád
s a fáradt, langyos esőcseppben
arcát látod, bár titkolnád

és félsz, hogy felszakad az emlék
minden elmúlt pillanata
még fájnak a közös, szép esték
s testének  illata

nem, már nem akarod, már vége
a kék rózsa is elszáradt 
és lelked érző büszkesége
a bánatba belefáradt

feladod... új álmot keresel
de ott, belül még reménykedsz
s ha egy érzés újra megperzsel
már nem hiszel, csak kételkedsz

2022. május 25.

Kép: harmonet.hu