A magyar Mózes; híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia Árpád vezér kísérte.

Sámándoboktól hangos a Kárpát medence,
Táltosok fohásza füsttel száll a légbe,
lassan a keresztek is előkerültek,
a monda szerint voltak szembeszegültek.

Szépült és épült a drága ősi föld,
nyáron dicsekedett a délibábos alföld,
a tihanyi vízhangot odakiabálják,
virágzó levendulát szinte már kaszálják.

Odalent Balaton a Pannon tenger,
dolgos kezű sok magyar aranyember,
szőlővel beültetett lankák, hegyek,
tokaji aszú, illatozó házikenyerek.

Ejti sokszor könnyét elrabolt földjeink,
sírnak búzakalászok, deli fenyveseink,
rabolt földön rekedt sok magyar testvérünk,
szabadításukért remélem odaérünk.

Székelyek zászlótokat emeljétek magasra,
egészen a hargitai Madarasra,
az Úz völgyében, hol hőseink nyugszanak,
kérünk háborítatlanságot nyugalmuknak.

Árulóknak örök kitagadást adjunk,
részükre ez legyen a mi szerény jutalmunk,
ne hagyjuk, hogy közös kondérunkba köpjenek,
megtermelt javainkon élősködjenek.

Istenem - Hazát adtál ez Magyar népnek,
bátorságot, egyenes tartást gerincének,
nekünk ez a gazdagság, itt minden oly kedves,
boldogság akkor is, ha néha keserves.

Ami ajándék nekünk, unokáinknak áldás,
odaadó munkával díszlik a virágágyás,
mert mindig újraindul az őrségváltás,
jövőnket örökké világítsa tündérlámpás.

Barcs, 2019.07.13.