Mikulás sosem árulta el jöttének óráját,
nem maszkabálba készül, de álarc fedi szakállát,
útját bíz rója ám, leküzdi mindig fáradságát,
puttonya sosem üres, gyermekek éneklik dalát.

Virgácsot adj kit illet, töltsél velünk egy órácskát,
ígérem én jó leszek, ablakba rakom a csizmát,
ha nincsen hó, szánod hol hagyod, rázd majd meg azt a fát,
mit szoktál rázni, ha elhagyod észak birodalmát.

Gyermekkoromban - emlékszem, jégvirágos ablakok,
reggelre hó hullott, iskolába abba caplatok,
a községnek utcáján, két ló húzta a hótolót,
csilingelt a szán, lányok visították a hógolyót.

Puttonyába belestem, ó mily sok szép az ajándék,
kulcsluk helyett lapos tévé, meg az a sok-sok játék,
gyümölcsök közt válogatva, ott csokoládé halmok,
így kedvére válogathat, aki majd odacammog.

Hull a hó csak egyre hullik, szánkó újra csilingel,
rőt szakállas piros bundás, háztól házig kilincsel,
maszkot visel, mert Ő félti, az őt nagyon várókat,
türelmet kér, és csendre inti a kiabálókat.

Barcs, 2020.12.01.