Álmaimban könnyedé válok,
múzsám nyújtsad felém kezed,
félénken csókolnám le ajkadról,
a soha ki nem mondott üzenetet.

Papírlapon majd elmosódik az írás,
elvesztik mosolyukat az arcok,
könnyek lapozgatják a múló időt,
ott lesznek a kihunyt csillagok.

Maga a kő is szárnyakat koldul,
hát én miért ne repülnék veled,
ahogy nézel rám mosolyogva,
szinte hívogat a gyönyörű szemed.

Repülni muszáj - kiállt valaki,
szerelem buggyan tollam begyéből,
ekkor csodálatos szépről mesélek,
majd könny pottyan alá szememből.

írta-Varga István-Barcs. 2014.