Nyárfát az őszben ölelte,
borostyáninda levele,
ragaszkodik tapad hozzá,
mint gyermek anyai kebelre.

Őszi napforduló nyitott
a tájra hatalmas kapukat,
kezdi átszínezni fáknak
bokroknak ruházatukat.

Poharamban rubin piros
csillogó az a folyadék,
kóstolgatom ízlelgetem,
de nem leszek tőle potyadék.

Rezgőnyárfa hullajtotta levelét,
mesélj drágám mi újság van tefeléd,
pohár mellett írok neked levelet,
remélem hogy olvasod még versemet.

Arcod még oly kedvesen hívogat,
lecsókolnám édes mosolyodat,
ősz lassan elvisz minden levelet,
ám sosem felejtem el nevedet.

Barcs, 2019.10.20.