Kicsi falu latyakos utcájában,
Nádtetős házak elhagyatva állnak.
Gazdájukat üresen elsiratják,
Kinek virágok borítják sírhantját.
 
Örökösök is elhagyták a házat,
Nyugatra mentek egy jobbik világba.
Ajtaja zárva, benn sötétség honol,
Csak kinn a járdán két kutya kóborol.
 
Utcán villanyfény az utat mutatja,
De nem látni mást csak végtelen sarat.
Nem vezet útja már erre senkinek,
Mesélnének a házak, de nincs kinek.
 
Régi időkben mindenki boldog volt,
Gyermekek zajától utca zsibongott,
Keményen dolgoztak, együtt a család,
Iskolában mindig tanított tanár.
 
Fejlődött a világ, változást hozott,
Sok ember nem itthon máshol is boldog.
Nádtetős házak arra is gondolnak,
Helyet adnának hajléktalanoknak.
 
Írta: Bíró Antalné
2019 12.04.