A megtervezett élet
romba dőlhet egy perc alatt,
minden, ami szépnek tűnik,
messze tőled elszalad.
De a szélben ott egy dallam,
halkan súgja, nincs is veszve,
ami elmúlt, helyet adhat
a boldogabb kezdetekre.
Léphetsz egyet, majd még egyet,
utak nyílnak meg neked,
a tegnapi törött darab
csillag fényévé tehet.
A csend már nem néma űr,
szívedben egy új remény,
fénysugár a repedésen,
léted csodás peremén.
Romok mélysége, bár rejti
e kezdetnek magvait,
már nem fájhat semmi kérdés,
idő űzi kínjait.
Ami egyszer szétesett,
nem csak fájdalmat teremt,
esélyt is ad végül arra,
tudd, jelened mást jelent.
Mert a törés nem a vég,
csak egy kapu valamihez,
bár még nem is látszik tisztán,
egyszer mégis hazavezet.
TM