Emberarcot öltött,
köztünk él a földön,
terve aljas, bűnös,
kárhozattal töltött.

Mézesmázos szóval
terjeszti tanait,
fennkölten hirdeti
igazként a hamist.

Szétdúl szépet és jót,
mi embernek érték,
ne legyen nyugalom,
felejtsük a békét.

Erőszak és mocsok
zúduljon a népre,
el kell hülyíteni,
hogy ne vegye észre.

Hit, becsület minek,
félre kell azt dobni,
legyél erőszakos,
tanulj inkább lopni.

Magadnak harácsolj,
ne törődjél mással,
embertársad taposd,
meg uszítsd egymásnak.

Mikor már lehúzta
pokol mélységére,
fojtó nehezékként
telepszik mellére.

Köré tekeredik,
célját már elérte.
Hatalma pusztító
az emberiségre.