Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétált a rengetegbe,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Mit remélhettek, tudni sosem fogom.
Lépések, mosoly és gyengéd kézfogás,
Ölelés, csók, hatás és ellenhatás,
Majd vad évtizedek szakadtak rájuk,
Gyűrött és tépett lett szűzi ruhájuk.
Gyöngyvirág, orgona, édes áfonyák,
Közben köröttük megőrült a világ,
Talán hazudott a megsárgult fénykép,
Életet nem ily sötétnek képzelték.
Nemzedékek jöttek, feldúlt családok,
Szeretet, szerelem, szenvedés, átok,
Végtelenbe kúszó láncreakció,
Betegség, halál és néha egy kis jó.
Bár csak szólhatnék, forduljanak vissza,
Üresség tátong, és semmi sem tiszta,
De ők csak mentek kedvesen, délcegen,
Most köszönöm meg ott kapott életem.
2019. 05. 19.