Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Sír az ősz

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Aranyszínű levelek csendben hullnak a földre,
néma könnyeket fest a szél most a völgyre.
A fák is búsan hajtják le fejüket,
az ősz most magával viszi a szép emlékeket.

Sír az ősz, mert már nem látja a nyarat,
s reszkető szívvel szomorúan a tél fele halad.
Még őrzi a napfény utolsó sugarát,
s könnyekkel öntözi az elmúlást hozó havas suhanást.

Sír az ősz, s vele együtt sír az ég is,
ez egy régi dallam, de elhalkul szívem tőle mégis.
A szél mesél a múló évekről,
egy szerelemről, egy szép nyárról, csodás emlékekről.

Sír az ősz, de szíve titkon remél,
hogy visszatér a fény, s a napsugár majd a szívéhez ér.
Minden tél után új tavasz fakad,
s a tovatűnt nyár emléke örökre megmarad.

Ködös reggelekkel magányosan ébred, mert nem kérte,
de a dér ezüst fátylat borít a vidékre.
Egy falevél kapaszkodik még görcsösen az ágon,
mint aki nem akar elbúcsúzni anyjától soha e világon.

Az erdő mélyén még érzem, itt él a tegnap,
a nyári esték, az a sok égen ragyogó csillag.
S az őszi szélben egy halk sóhaj hozzám is elér,
azt súgja, minden szép pillanat egyszer véget ér.

Sír az ősz, s vele együtt sír az ég is,
ez egy régi dallam, de elhalkul tőle szívem mégis.
A szél mesél a múló évekről,
egy szerelemről, egy szép nyárról, csodás emlékekről.

S a tél, sírását hallva, megsajnálja majd,
hófehér takaróval betakarja az avart.
Hadd pihenjen csendben, lásson téli álmában hófödte réteket,
míg egyszer a tavasz visszahozza a reményt s az életet.

Itt nincs örök búcsú, nincs örök bánat,
az erdő mélyén tovább él minden nyár, mint a sok csodás állat.
S ha egyszer újra virágba borul majd a táj,
az ősz könnye helyett a vidék is boldogságra talál.

Sír az ősz, de hallgasd, mit üzen,
minden elmúlásban egy új kezdet pihen.
A szél majd elviszi a fájdalom dalát,
s visszahozza egyszer a nyár csodás mosolyát.

Sír az ősz, de nem örökre már,
szíve mélyén ott él minden napsugár.
Tudja, ki egyszer a nyár fényében élt,
annak szíve nem adja fel a reményt.

Sír az ősz, mert már nem látja a nyarat.
De szívében őriz minden melengető, csodás napsugarat.

TM

Rovatok: 
Vers