Ordítottam, elfutottam, de Te csak mosolyogtál.
Visszanéztem, rosszalkodtam és
Menekülni akartam, de Te csókoddal megnyugtattál.
Napsugarak törtek elő fekete felhőkből.
Azt hittem erős és igen nagy vagyok.
Te ott álltál mellettem, némán, csöndben.
Ha kellett megfogtad kezem, s biztattál.
Ennek ellenére mégis elfutottam vihogva.
Anyám, Te mégsem haragudtál.
Hogy van ez? Kérlek, áruld el!
Könyörgök térdre rogyva,
Szememben könny patakzik.
Kérlek, áruld el!
Követelem!
Nem lehet fiam, mert a sír rideg és mély…..