Azóta sok idő száguldott idővonatán tova
Milyen volt életünk, egy nem várt csoda
Szélsebesen repült velünk a vonat
Jó, s szép ,öröm,bánat kísérte utunkat
Visszatérve,hajunk belepte az őszi dér
Régi reményeink megfakulva szívünkben él
Öreges léptekkel megyünk tova
Milyen volt életünk, csak szívünk súgja
S megint búcsúzunk, következik a végállomás
Remény kihalt szívünkben, utolsó találkozás
Arcunkon búcsú könnyek peregnek
Egy utolsó szó, egy „Isten veled!”
S lassú menetben a fejfák elkísérnek
Mosonmagyaróvár. 2018.10.30.