Csakhogy!

Rájöttem, hogy én nem tudok sakkozni! Na nem úgy nem tudok - ismerem a lépéseket, a szabályokat, a figurákat, sőt még a célt is: mattot adni az ellenfélnek.

Én a mentalitásom, a jellemem miatt nem tudok sakkozni és már soha nem is tanulok meg igazán.

Ösztöneimben tiltakozom az ellen, hogy valakinek túl járjak az eszén!

A szoftveremet mellérendelt viszonyban csatlakoztatni kívánom inkább a másik ember szoftveréhez és nem magam alá gyűrni: gondolkodjunk együtt (!) bármin, de ne egymás ellen...

Nem legyőzni - meggyőzni!

Tudom már, hogy ez honnan ered - az idők kezdetéig kellene visszatérni, hogy megmagyarázzam: a szülői házba, a szüleim közötti viszony tisztázására, Apám habitusának megértésére.
Egy kisgyerek életre szóló vágyának felmutatására - legyen az emberek között béke és egyetértés.

Azóta szüntelen csak vonzom a mattot magamra...