Sanda szemekkel tekintek kifelé,
még esik, a kék ég morcos felhőké,
morózus ilyenkor néha a kedvem,
befűtenék, de a sárkány kiabál velem.

Egy hosszú séta az tán jól jöhetne,
ilyen sápkóros időben, kinek van kedve,
esernyővel mint valami fontos ember,
de hisz az utca olyan mint a tenger.

Igazándiból ez lenne illúzió,
tavaszi őszbe magányos vén ballagó,
szél tépte zöld levelek hevernek járdán,
aranyló sugarával Nap csókolna már.

Helyette megbékélek e csúf helyzettel,
kompromisszumot kötök eltévedt idővel,
krókuszok színeiben gyönyörködöm,
de az illatuktól el-el tűnődöm. 

Fuss csak fuss, rohanó zabolátlan idő,
ragadj magaddal, még így lenne illő,
mert ha itt magamra hagysz is egyszer,
nem lesz több tavaszom sem évszakom többször.

-írta-Varga István-Barcs.2019.05.14.