Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.

Kék kötényébe törli erős kezeit
pulthoz ér majd komótosan odalép,
megkérdi a kocsmáros mivel szolgálhat
óhajt valamit kedves új sütötte vendég.

Habár már kérés nélkül is lerakja
mi kezében van, egy boros kancsó,
kezével tolja - félre vele morogja
ami kell, néha - néha egy igaz szó.

Kint füvet legel a bóklászó nyáj
közülük itt-ott néha bégetnek,
ugrál a két puli néha vakkantva
de mindig ügyesen terelnek.

Hát sikerüljön mi nehéz
kalapját szemébe húzta,
vakond túrást rúgja félre
morog - mit ér e munka.

Embernek lelke kivérzett
itt paradicsom volt vala,
sanda szemmel néz a két kutya
perdül a bot sújt a vakondra.

Fent héja visongva kering
lecsapni készül az áldozatra,
de csődöt mond az igyekezet
nagyobb a sas hatalma.

Írta:Varga István.Barcs.2016.