Ha én egyszer útra kelek,
mesztélábbal is elmegyek,
ha fárad majd mesztélábam,
dohányt tömök a pipámban.

A csibukból jókat szívok,
égbe szállnak a fűst csíkok,
a bő pendely mindent takar,
nem látszik, hogy gyomrom kapar.

Jókat szívok a pipámból,
sercintek oldalirányból,
cigány vagyok nem tagadom,
kóbor tyúkot megragadom.

Véremben a vándorélet,
megszoktam a szegénységet,
üzen néked pipafüstöm,
elélek a dohányfüstön.

De finom punyát csak én sütök,
hozzá lecsós köröm-csülök,
így ábrándozok pipafüsttel,
elvagyok a madárfüttyel.

-írta-Varga István-Barcs-2021.