Sivatagnak szivárványát,
Vérvörös napkorong festi.
Esőfelhők bolyongását,
Égő lángja nem engedi.

Oázisban víz már alig,
Piros porfelhő tévelyeg.
Látjuk kaktuszok karjait,
Emberek már rég elmentek.

Összefog a világ népe,
Föld védelmét megtervezi.
Rádöbben, hogy ahol élhet,
Földet, otthont veszítheti.

Felhők mögött fehér egy fény
Mintha égi fényjel lenne.
Megvárja a naplementét,
Hull a sötét felhő cseppje.

Arannyá váló sivatag,
Új világnak jöttét jelzi.
Természet és ember hamar,
Földet élhetővé teszi.

Írta: Bíró Antalné
2020. 05.22.