Ha megállok Siófok és Tab között félúton,
E vidék nekem a régmúlt képei,
Sok-sok emlék engem idefűz,
Zsenge ifjúságom somi évei.

2005. január elején történt nálunk:
Szól a telefon, majd kiderül, hogy mi okból.
Felvettem hát, szívem majd kiugrott,
Mert azt hallom, hogy: mi vagyunk Józsi, Tibi Somból.

Ó, be rég hallottam e kedves hangokat!
De régen játszott már ez a banda!
Felidéztük a régmúlt időket.
Jó színjátszók voltunk! S ez nem handabanda!

De boldog voltam, könnyeztem is talán.
Hisz közel 30 év telt el korunkból,
Hogy nem találkoztam én somogyiakkal,
Nemhogy somiakkal, kedves kis falumból.

Két éve már voltunk itt nálatok,
Most ismét itt vagyunk, megkaptuk az írást,
Az elszármazottak baráti találkozóján,
Jó, hogy itt lehetünk, köszönjük a hívást!

Jó látni ismerős arcokat, vagy gondoljuk, hogy az.
Sajnos eltelt felettünk az idő, memóriánk kihagy,
Még mindig előfordul, bizony megkérdezzük,
Rég nem találkoztunk, bocsáss meg! Te ki vagy?

Bizony meghatódtam, mikor azt kérdezték: 
Írsz még Proksa Jancsi?
Arcomat könnyeim áztatták, 
Nem tudtam szólani.

Hát kedves barátim, itt vagyunk mi megint.
Fogadjátok hozzátok írt írásom,
Tán megemlékeztek rólam valahol,
Jó pofa volt a Jancsi barátom!
Nyírbogdány, 2009. június 27.