Közös életünk a múló sorson,
Fehér rózsát az esküvői csokron,
Korom feketére változtatta,
Hiányod már örökre elsiratva.
 
Mindketten nem mehetünk egyszerre,
harminchat boldog évre emlékezve.
Sokan csendben meghaltak akkortájt,
Mi ennek oka? Csernobilra fogták.
 
Az orvosok már nem segíthettek,
Te türelmed példát mutatott nekem.
Tudtuk még lesz jó sok feladatom,
Harmadik unoka jön, ringathatom.
 
Sors újra a szívemre taposott,
Hát ilyen az özvegyeknek sorsa.
Pedig már az unokámnak dúdolok.
 
Bíró Antalné.
2017.07.01.