A széllel sétáltam, kéz a kézben.
A nagyvilágról mesélt,
suttogott, elbűvölve nézett,
virágillattal kápráztatott,
körüllengett, táncba hívott,
aztán a tenger felé mutatott,
és a szívemben egy ajtót kinyitott.

A virágok körülöttem már énekeltek,
hajamba bújt, becézett a tengerillat,
amikor megláttam a lassan felém lépkedő
fekete lovat.

Éreztem, a sors küldte, vezessen el hozzád,
és a forgószél már a tenger felől kiált,
felém hajtja az ég minden madarát.

A levegő megtelt titokkal és vonzással,
a tenger kísért utamon, nagy hullámzással,
a szél kiáltása az egekig felért,
és én a tengerparton szálltam, száguldtam feléd.

Lovam vágtatott.
A szél nevetett, hajamba kapaszkodott, úgy vezetett.

Tudtad, hogy érkezem.
Amikor megláttalak, te már jöttél felém.
Ölelő karodba sodort barátom, a tengeri szél.

2024. január 12.