A sors Csernobilnál atomot robbantott,  
Szürke felhő borította be a napot.
Nem volt más, mint egyik arca a kaszásnak,
Mérget ontott le, nem csak édes hazánkra.

Május volt, zöldellő konyhakertünk oda.
Földbe ástuk, felszínről eltűnt a pora.
Mégis fertőzött, évek múlva temettük
férjem, három sógorom két éven belül.

Összetört szívünk, de mi megmenekültünk.
Majd unokák mosolyával megenyhültünk.
Az élet apró örömeit élvezzük,
Családfánk pici ágait szeretgetjük.

 Csopak, 2024. március 19.