Vékony szálon táncol a lét,
a sors forgatja kerekét,
hol így, hol úgy fordul át,
lehet gonosz, vagy jóbarát.

Mindig a legjobbat várjuk,
mit rontottunk, örökké bánjuk,
visszasírjuk a szép időnket,
de nem tervezzük a jövőnket.

Mert a jövőnk oly távoli,
nem merjük megálmodni,
pedig lenne még választás,
rajtunk múlik a változás.

De alkut kötünk a sorssal,
korral, búval, temérdek gonddal,
küszködünk a néma magánnyal,
megalkuszunk az eljövő halállal.

Elfogadjuk, mi nekünk van írva,
mindegy, hol fogyott el a tinta,
de tán egyszer újra élhetjük
úgy, ahogyan végre képzeljük.