Legyek erős, mikor a sunyi halál
pimasz pofával arcomba nevet?
Mindent elviszel, mit valaha szerettem,
Hát légy átkozott, mindig is gyűlöltelek.

Engem vigyél, ha van elég merszed,
És ocsmány pofád, ígérem, laposra verem.
Aztán hatalmad igazán kiterjesztheted,
Bár érdekel is téged, mit tettél velem.

Nem leszek szolgája sem neked, sem uradnak,
éltemben meg voltam, aki éppen voltam.
Tudom, törvénye ez ennek a világnak,
Kik szerettek egyszer, mind szeretve halnak.

De oly keserű a mulandóságba belehalni,
Elmúlni az átkozott ostoba közönyben,
Hisz minden lélek tud őszintén szeretni,
De mind elveszünk ebben az őrületben. 

(Egy barátom emlékére)

TM