Pár nap múlva nyolcvanéves lennél,
talán ezért vesz most körül
sok szép régi emlék.

Repítenek a némán száguldó gondolatok.
Velük szárnyalok, 
a világ négy sarkában egyszerre ott vagyok.
Járok erre-arra, tekergő utakon,
csak úgy össze-vissza visz a gondolatom.

Kézen fog sok barát, kísér a nevetés.
aztán a búbánat, keserű könnyezés.

Megtalált gyöngysoromon merengek,
és hogy Isten engem mily forrón szerethet,
hogy szívembe ültette ezt a nagy szerelmet.

De máris Erdélyben vagyok, a hegyeket járom.
ámulok a tájon, a magas fenyőfákon,
amikor hirtelen elindul felém,
és rám ijeszt egy addig békésen
legelésző tehén.
Nagyot ugrok hátra, mögöttem szakadék,
Még most is látom,
ahogy elkapott a párom,
ha nincs ott, nem élnék,
és most a felhők közt,
gondolataimmal együtt röpködnék.

Aztán a tenger átlátszó vizét nézem.
Mozdulatlan állok.
Homokján apró hullámok árnyéka jár táncot.
Egy kis hal körbejár, érintés simogat,
Még rám néz, incselkedve hívogat.

Most érzem, ahogy a Balaton parton
fokhagymás-tejfölös lángos illata száll,
Nap cirógat, most nem perzsel,
szememben fürdik tekinteted.

És máris tél van, a nyakamba hógolyót dobtál,
és nevetve nézed, ahogy sikítok, és veled kacagok.
Édes pillanatok.

De aztán csend lesz.

És szobám négy sarkában
a száguldó gondolatok megpihennek.

2024. január 5.