Agárdi Gabika festménye alá

Fákkal borított völgy--
a gallyak végén a zöld
életet jelent,
és cirógat a csend.
Fény csöppen a földre le,
nézd, sietve, szöszölve
bogár, társat keres--
itt minden titkosan érdekes.
Csúszka csúszik a fatörzsén, 
hallgat lent az ösvény,
s az idő selymesen
simul rám, kezemen
érzem,
testvérem
itt minden--
rész vagyok csak az egészben.
Élek bokorban, fában
születésben, elmúlásban
az időben, amely örök,
és mindég a zöld között...