Kis tó partján már az ősz jár,
fodrozza a víztükröt,
száraz levél zizeg a fán,
a nap estét köszöntött.

Ruha szárad kint maradt,
meglengeti langyos szél,
ha ránézel gazdájáról,
pár dolgot még elmesél.

Megélte az ifjúkorát,
megette a kenyerét,
kiterítette nyomorát,
öregsége jelmezét.

Talán nincs is ünneplője,
nincs ki reá vasaljon,
élete már lemenőben,
mint a nap a tóparton.

Most még itt lóg a ruhája,
mossa léte piszkait,
szél viszi el életének,
megmaradt kis szirmait.

Pár év múlva nem lesz más csak,
egy maréknyi rongy darab,
elhasználtan, megszürkülve,
csak múló emlék marad.